Vélemények az Így veszíted el c. kötetéről

“Provokatív, szokatlanul merész, vulgáris, kendőzetlenül őszinte, jó stílusban megírt elbeszélések gyűjteménye. Pergő, szenvedélyes előadásmódja magával ragadó, izgató, az oldalak szinte szikráznak az érzékiségtől…”  (Profundus Librum)

„Íme, a kőkemény valóság, a gyarló ember teljesen hétköznapi képe, szabados kifejezésekbe csomagolva, s mégis, Díaz úgy illeszti egymás mellé a szavakat, hogy azok egészéből valami egészen rendkívüli, fennkölt dolog születik. Egyszerre szórakoztat, mint a modern nyelv szállóige-gyárosa, és őszinte krónikása annak a létformának, amit úgy hívunk: Ember.” (Gretty, könyves blogger)

A könyv felkavaró, letaglózó, gyönyörű, laza, mégis nehéz, Díaz stílusa pedig nagyon szerethető. Áldom a szerencsémet, hogy az utamba került a novelláskötet, mert egy remek élménnyel lettem gazdagabb és lett egy új kedvenc íróm, akinek hörcsögként gyűjteni fogom a könyveit. (Lovász Kinga, könyves blogger)

“Míg Díaz hősei szép lassan mindent elveszítenek, addig az olvasó mindegyik történettel nyer valamit. Megtanulja, hogy tisztelni kell a szeretetet, óvni kell, mint egy törékeny madarat, különben eltűnik, mint amikor a szappanbuborék is kipukkad és nem marad más, mint egy-két vízcsepp és az emlékek.” (Chris, könyves blogger)

” [...] hablelkűeknek Junot Diaz stílusa talán egy kicsit sok lehet. Yunior karaktere vulgáris és nyers, a nőkről alkotott véleménye pedig női szemmel általában sértő és szexista. De mivel ehhez a Junot Díaz: Így veszíted elkarakterhez és világhoz tulajdonképpen szükséges ez a durvaság, így nem zavart a káromkodás és a beszűkült férfigondolkodás. Yunior egyszerűen ilyen.” (wilwaren, könyves blogger)

“Diaz hihetetlen nyelvi eszközökkel, sokszor vulgáris kifejezésekkel, laza, fesztelen hangnemben meséli el történeteit. Nem mutat ki érzelmeket, nem ítélkezik, de nem is érez együtt egyik szereplőjével sem – a véleményformálást, a következtetések levonását az Olvasóra bízza.” (Roni, könyves blogger)

“Szerelem, szakítás, élet, halál a társadalom és a város peremén, a latin-amerikai bevándorlónegyed jellegzetes közössége, a környezet visszahúzó és segítő ereje – egyszerre szinte városantropológiai értékű kötet és kiváló érzékkel közvetített érzések és események gyűjteménye.” (Szubjektív Kultnapló)

“A könyv tanít, anélkül, hogy kioktatna, anélkül, hogy megmondaná mi rossz és mi a jó. Engedi, hogy az olvasó döntsön, ezek mellett pedig úgy mesél, mintha egy barát gondolatait olvasnám, és nem egy számomra ismeretlen ember tapasztalatait és véleményét.” (andie, Könyvek háborúja, könyves blogger)

“Könnyed és eredeti stílusban tárja elénk a férfiak és nők hibáit, a kapcsolatok buktatóit, az emberi lélek legmélyebb bugyrait, és mindezt kellemes humorral és őszinteséggel fűszerezi. Olyan kérdéseket vet fel, melyek elgondolkodtatják az embert: megjavítható-e az, ami egyszer elromlott? Tanul-e az ember a hibáiból? Hogy találhatunk rá a szerelemre és hogyan tartsuk fenn azt?” (Manga, könyves blogger)

“A hangulata sajátságosan fanyar, mondhatni ironikus. Görbe tükör a valóságnak, ami nem feltétlenül a valóság azon szelete, amit mi ismerünk. A bevándorlók, az elszakadt gyökerek, az új remények és életek kusza összképe ez, ahol minden döntés következményekkel jár, még akkor is, ha nem a mi döntésünk.” (MsReea, blogger)

  • Manga olvas

    Nagyon jól sikerült összefoglaló Díazról és külön örülök, hogy én is bekerültem ide. :)

    Viszont a címet ki kellene javítani, nem veszítheted, hanem veszíted.

    • http://twitter.com/olvasoterem olvasóterem

      Köszönjük az észrevételt, javítottuk :)